Alacsonynövésről akkor beszélünk, ha a gyermekünk az átlagos romániai populációhoz képest a 3-as percentilis alatt helyezkedik el.
Ha véletlenszerűen választunk 100 azonos nemű és azonos életkorú romániai gyermeket és magasság szerint növekvő sorrendbe állítjuk őket, a 3 percentilist képviseli a 3. legalacsonyabb gyermek. Statisztikai szempontból ez hozzávetőlegesen a -2 standard deviációnak felel meg.
2 éves kor alatt érdemes vízszintes helyzetben, 2 éves kor fölött pedig függőleges helyzetben mérni a testmagasságot.
A Román Endokrinológia Társaság oldalán (https://auxologie.sre.ro/) a születési dátum, a gyermek neme és aktuális paraméterei alapján (testsúly, testmagasság, haskörfogat), bármelyik szülő térítésmentesen tudja ellenőrizni, hogy megfelelő ritmusban fejlődik-e a gyermeke.
Ha a bevezetett paramétereket a program nem normálisnak jelölte meg, érdemes családorvoshoz vagy gyermekorvoshoz fordulni.
A csecsemők fejlődésének értékeléséhez a kronológiai életkorukból le kell vonni, hogy hány héttel a 40. terhességi hét előtt születtek. Az így kapott korrigált életkorhoz kell viszonyítani az aktuális testsúlyukat és testhosszukat. Ezt a korrekciót a 32. hét előtt született babák esetében 2 éves korig, míg a 32. és 36. hét között születetteknél 1 éves korig szükséges alkalmazni.
Magzati életben leginkább az inzulin és inzulinszerű növekedési faktor (IGF) segíti a fejlődést, természetesen a jó placentaműködés és a megfelelő anyai tápláltság mellett. Az első két évben a táplálkozás és a pajzsmirigyhormonok vannak a legnagyobb hatással a növekedésre. 2 éves kor után a genetikai faktorok és a növekedési hormon is szerepet kapnak, serdülő korban pedig értelemszerűen a nemi hormonok (fiúknál a tesztoszteron, lányoknál az ösztrogén). Érdemes megjegyezni, hogy a serdülésbe való belépés előtt lelassul a növekedés, mint egy nekirugaszkodás a sprint előtt.
2 éves kor után, amennyiben a gyermekünk legalább évi 5-6 cm-t nő, nyugodtak lehetünk. Ellenkező esetben érdemes orvos véleményét kikérni.
Serdülőkorban jelentkezik a nemi hormonok hatására. Ebben az időszakban a kamaszok 8-10 cm-et nőnek évente. Ez a jelenség fiúknál körülbelül 2 évvel később jelentkezik. A gyors növekedés a növekedési porcok záródásával fejeződik be.
Sokkal ritkábban, mint gondolnánk. A tanulmányok alapján körülbelül 5%-ban. Endokrinológushoz akkor irányítja a gyermeket a gyermekorvos, amikor sikerült egyéb okot kizárnia: felszívódási vagy táplálkozási zavar, bármilyen egyéb krónikus betegség (vese-máj-metabolikus betegségek).
Az édesanya és az édesapa magasságából kell átlagot számolni. Kislányok esetében ebből ki kell vonni 6.5 cm-t, kisfiúk esetében ehhez hozzá kell adni 6.5 cm-t. Orvosi nyelven ezt célmagasságnak nevezzük.
Az orvos munkáját legjobban a növekedési napló vezetésével tudjuk segíteni. Ebbe feljegyezzük a mérési időpontot, a gyermek súlyát és magasságát. A méréseket legalább 6-12 havonta ismételjük.
Milyen esteben kerül szóba a növekedési hormonkezelés a román irányelv szerint?
1. Amennyiben az endokrinológus igazolta a növekedési hormon hiányát.
2. Ha a gyermek kis súllyal született és 4 éves korra sem sikerült behozni a lemaradást.
3. Veseelégtelenségben szenvedő gyermekeknél.
4. Bizonyos genetikai szindrómák esetében (Turner-, Silver-Russel-, Noonan-, Prader-Willi-szindróma, SHOX gén mutációja).
5. Ha a magasság -3 standard deviáció alatt van és a szülői célmagasságtól is elmarad, azzal a megjegyzéssel, hogy egyéb organikus okokat sikerült kizárni.
Fontos hangsúlyozni, hogy csontfejlődési rendellenességek, felszívódási zavarok, alultápláltság esetén a növekedési hormonkezelés nem jelent megoldást az alacsony növésre.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság felkérésére a Bethesda Gyermekkórház és a Magyar Gyermekorvosok Társasága tematikus hónapokat szervez ebben az esztendőben. Február a gyermekgyógyítás hónapja és ennek kapcsán minden pénteken online továbbképzést tartanak határon túli egészségügyi szakembereknek. A rendezvények ingyenesek, de regisztrálni kell.
Tovább olvas ...
Az új technológiákat, innovatív termékeket gyakran könnyebb megérteni, ha történetiségükben közelítjük meg. Amikor megjelent a Pfizer/BioNTech és a Moderna cégek messenger RNS (mRNS) alapú oltása, valószínűleg legtöbben biokémia, genetika vagy molekuláris biológia cikkeket, jegyzeteket olvastunk, hogy megértsük annak hatásmódját. Az olvasottakat érdemes kiegészíteni egy kis történelemmel, hogy rálátásunk legyen ennek a tudományterületnek a fejlődésére, a fejlődés irányára.
A mRNS oltások története 1990-ben, egy érdekes kísérlettel indult. Jon Wolff a Wisconsin-Madison Orvosi Egyetemen gyermekgyógyász és genetikus professzor volt; gyakorló orvos, klinikai genetikus, az anyagcserebetegségek szakértője, tanácsadó újszülött-screening programokban. Emellett kutatással is foglalkozott, nagy szerepe volt a 80-as években a humán génterápia alapjainak kidolgozásában. 1990-ben Jon Wolff és munkatársai azt vizsgálták, hogy mi történik, ha luciferáz, acetiltranszferáz és β-galaktozidáz enzimeket kódoló mRNS oldatot fecskendeznek egérbe. Azt tapasztalták, hogy az izomszövetből ki lehetett mutatni az említett RNS fehérjetermékeit, tehát bizonyítást nyert, hogy működőképes a kívülről bevitt mRNS [1,5].
Orvosként dolgozva a járvány alatt volt alkalmam találkozni COVID19-ben szenvedő betegekkel. Láttam, hogy mennyire alattomos a fertőzés terjedése és a szervezetünk védekezése mennyire kiszámíthatatlan.
Láttam a mellkas-röntgen felvételeken, hogy a középsúlyos betegek tüdejében is mekkora pusztítást végez a fertőzés. A felépülés lassú és nem tökéletes. Sok idős ismerősöm a járvány áldozata lett.
Megtapasztaltuk, hogy a nyájimmunitás természetes elérése nagyon lassú folyamat, évekbe telik. Az oltás segítségével ez elérhető lenne, ha elég rövid idő alatt, megfelelő számú egyén válna védetté.
Tovább olvas ...