Az interdentális, laterális és addentális szigmatizmus (pöszeség) elsősorban nem esztétikai, hanem logopédiai probléma, mely bizonyos beszédhangok, hangcsoportok helytelen képzésében manifesztálódik. A nyelvlökéses nyelés a logopédiai korrigáláson kívül fogszabályzó kezelést is igénylő diszfunkció. Közös e kettőben a megelőzhetőség, hiszen mindkét probléma jelentős hányada szorosan köthető avagy visszavezethető olyan szokások mint az ujjszopás illetve cumi, cumisüveg használatának időbeli elhúzódására. Az elsődleges célcsoport, vagyis a csecsemőkorú és kisgyerekek szülei azok, akik legtöbbet tehetnek ezen rendellenességek prevenciója érdekében. Továbbá, az egészségügyi szakemberek informálása is fontos jelentőséggel bír a probléma logopédiai vonatkozásainak tekintetében. Egy gyakran - laikusok és orvosok által - kevéssé ismert vagy elbagattelizált témáról lévén szó, fontosnak találom a szülők felvilágosítását e kérdéskörben, illetve szaktanácsadással támogatni az érintetteket, megelőzve a logopédiai terápia szükségességét, a fogászati rendellenességeket vagy akár fül-orr-gégészeti, belgyógyászati problémákat. Mivel a szülőket a családorvosi, szakorvosi rendelőkben lehet leginkább utolérni, fontos a logopédusok és ezen intézmények közötti együttműködés - elsősorban a prevenció, korai felismerés, de a diagnosztika, szakmai tanácsadás, illetve beszédnevelés, reedukáció és korrekció terén is.

A budapesti Bethesda Gyermekkórház Neurológia osztálya pénteken (febr. 12) online gyermekneurológiai továbbképzést tart határon túli (azaz határon inneni) szakemberek számára. Román idő szerint 10.00-14.00 óra között 20 perces előadások lesznek, és az előadók szívesen válaszolnak az előadás alatt írásban feltett kérdésekre. A rendezvény ingyenes de regisztrációhoz kötött.

Az új technológiákat, innovatív termékeket gyakran könnyebb megérteni, ha történetiségükben közelítjük meg. Amikor megjelent a Pfizer/BioNTech és a Moderna cégek messenger RNS (mRNS) alapú oltása, valószínűleg legtöbben biokémia, genetika vagy molekuláris biológia cikkeket, jegyzeteket olvastunk, hogy megértsük annak hatásmódját. Az olvasottakat érdemes kiegészíteni egy kis történelemmel, hogy rálátásunk legyen ennek a tudományterületnek a fejlődésére, a fejlődés irányára.

A mRNS oltások története 1990-ben, egy érdekes kísérlettel indult. Jon Wolff a Wisconsin-Madison Orvosi Egyetemen gyermekgyógyász és genetikus professzor volt; gyakorló orvos, klinikai genetikus, az anyagcserebetegségek szakértője, tanácsadó újszülött-screening programokban. Emellett kutatással is foglalkozott, nagy szerepe volt a 80-as években a humán génterápia alapjainak kidolgozásában. 1990-ben Jon Wolff és munkatársai azt vizsgálták, hogy mi történik, ha luciferáz, acetiltranszferáz és β-galaktozidáz enzimeket kódoló mRNS oldatot fecskendeznek egérbe. Azt tapasztalták, hogy az izomszövetből ki lehetett mutatni az említett RNS fehérjetermékeit, tehát bizonyítást nyert, hogy működőképes a kívülről bevitt mRNS [1,5].