Egy májusi kormányrendeletnek próbálnak megfelelni azok a bevásárlóközpontok, amelyek a bejáratnál infravörös lázmérőt használnak szűrővizsgálathoz. Úgy tűnik, formális eljárásnak tekintik a szkennelést, ugyanis gyakran látni, hogy kézen (többnyire kézháton) mérik a hőmérsékletet. Ha eléggé hosszú ideig fennmarad ez a gyakorlat, könnyen bekerülhet az a tévhit a köztudatba, hogy akár kézen is lehet lázat mérni. Nem kellene.
Az emberi test felületének hőmérséklete testtájanként változó. Akinek szobahőmérsékleten hónaljban 36.4°C-ot mérünk, annak a fejbőrén körülbelül 34.8°C, karján 33.5°C, kezén 33.2°C, lábán 30.1°C, lábujjain pedig 29.1°C lesz a hőmérséklet. [1] A kéz hőmérsékletét közelebbről vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tenyér közepén néhány °C-al magasabb a hőmérséklet, mint az ujjak végén, tehát nem mindegy, pontosan hova irányítja az infrahőmérőt a bevásárlóközpont szigorú őre. [2] Másrészt, akik már ápoltak lázas gyermeket tudják, hogy magas láz esetén is jéghideg lehet a beteg keze. Egyértelmű, hogy a "kézlázmérés" mint olyan, járványtanilag teljesen haszontalan. A testfelszín hőmérséklete (köpenyhőmérséklet) tehát testtájanként nagyon változó, ezzel szemben a test belsejében (maghőmérséklet) az egyes szervek között azok vérellátásától függően legfeljebb néhány tized °C különbség mérhető. A maghőmérséklet a gyakorlatban jól mérhető végbél hőmérőzéssel, a kapott érték 0,3-0,5°C-al magasabb, mint amit hónaljban mérhetünk. A módszer hátránya, hogy nemcsak a felnőttek számára, gyermekeknek is kellemetlen, csecsemőknél akár sérülést is okozhat. Gyermekek testhőmérsékletét lehetőleg digitális lázmérővel, hónaljban kell mérni. A homlokhőmérők kevésbé pontosak, a napi gyakorlatban nem ritkán tapasztaljuk, hogy infravörös lázmérő lázas gyermeknek nem mutat emelkedett hőmérsékletet a homlokán. Ezt a szakmai közlemények úgy fogalmazzák meg, hogy viszonylag alacsony a módszer szenzitivitása (80-90%). [3] Főleg a láz kezdeti, emelkedő szakaszában pontatlan a mérés. Az infravörös fülhőmérők megbízhatóbbak, azonban a helyes használathoz megfelelő technika elsajátítása szükséges, ezért szülők számára véleményünk szerint nem ajánlott.
Visszatérve az infravörös homlokhőmérős szűrővizsgálatokra, azok hatékonyságáról már január óta folyamatosan jelennek meg közlemények, amelyek a főbb következtetésekben egyetértenek [4]
Tehát ne keltsen senkiben hamis biztonságérzetet, hogy lázat mérnek a kapunál. Érdemes-e egyáltalán ilyen módon szűrést végezni? Vitatható. Véleményem szerint a helyesen elvégzett szűrés így is hasznos: sokakat visszatarthat attól, hogy betegen induljanak bevásárolni, adott esetben megakadályozhatja betegek belépését forgalmas üzletekbe, állandó figyelmeztetést jelent, hogy több-kevesebb kockázattal jár zsúfolt helyekre belépni. Másrészt elvi kérdés, hogy a jelenleg rendelkezésre álló eszközöknek bármennyire is csekély a hatékonysága, akkor is harcolni kell a járvány ellen - azzal, ami van.
Az ajtónál megkérdeztem az őrt, miért nem homlokon méri a lázat. Vállat vont, röviden válaszolt: Mert mindenki a kezét tartja.
Mikor beszélünk alacsonynövésről?
Alacsonynövésről akkor beszélünk, ha a gyermekünk az átlagos romániai populációhoz képest a 3-as percentilis alatt helyezkedik el.
Mit jelent a percentilis fogalma?
Ha véletlenszerűen választunk 100 azonos nemű és azonos életkorú romániai gyermeket és magasság szerint növekvő sorrendbe állítjuk őket, a 3 percentilist képviseli a 3. legalacsonyabb gyermek. Statisztikai szempontból ez hozzávetőlegesen a -2 standard deviációnak felel meg.
Ahogy közeledik a várva várt nyaralás, mindenki a fürdőruhákra, napszemüvegre és naptejre koncentrál. De van valami, ami legalább ilyen fontos – és amit sokan utolsó pillanatban kapkodva pakolnak: a sürgősségi (elsősegély) táska. Egy apró sérülés, napszúrás, hirtelen belázasodás vagy egy rovarcsípés a legszebb napokat is beárnyékolhatja – különösen, ha gyerek is van velünk. Egy jól összeállított sürgősségi csomag időt, pénzt és sok idegeskedést spórolhat meg, ha baj van.
Tovább olvas ...Az egyik legnagyobb odafigyelést igénylő feladat a gyógyszerek helyes alkalmazása a gyermekellátás során. A felnőtt dózisok egyszerű csökkentése nem elég: a farmakokinetika, farmakodinámia, alkalmazási indikációk és mellékhatások mind életkorfüggő sajátosságokat mutatnak, amit minden, gyermeket ellátó orvosnak ismerni kell. Ezt az igényt szolgálja ki a „Ghid de prescriere a medicamentelor pediatrice”, egy átfogó és gyakorlatorientált kézikönyv.
Tovább olvas ...