Az interdentális, laterális és addentális szigmatizmus (pöszeség) elsősorban nem esztétikai, hanem logopédiai probléma, mely bizonyos beszédhangok, hangcsoportok helytelen képzésében manifesztálódik. A nyelvlökéses nyelés a logopédiai korrigáláson kívül fogszabályzó kezelést is igénylő diszfunkció. Közös e kettőben a megelőzhetőség, hiszen mindkét probléma jelentős hányada szorosan köthető avagy visszavezethető olyan szokások mint az ujjszopás illetve cumi, cumisüveg használatának időbeli elhúzódására. Az elsődleges célcsoport, vagyis a csecsemőkorú és kisgyerekek szülei azok, akik legtöbbet tehetnek ezen rendellenességek prevenciója érdekében. Továbbá, az egészségügyi szakemberek informálása is fontos jelentőséggel bír a probléma logopédiai vonatkozásainak tekintetében. Egy gyakran - laikusok és orvosok által - kevéssé ismert vagy elbagattelizált témáról lévén szó, fontosnak találom a szülők felvilágosítását e kérdéskörben, illetve szaktanácsadással támogatni az érintetteket, megelőzve a logopédiai terápia szükségességét, a fogászati rendellenességeket vagy akár fül-orr-gégészeti, belgyógyászati problémákat. 
Mivel a szülőket a családorvosi, szakorvosi rendelőkben lehet leginkább utolérni, fontos a logopédusok és ezen intézmények közötti együttműködés - elsősorban a prevenció, korai felismerés, de a diagnosztika, szakmai tanácsadás, illetve beszédnevelés, reedukáció és korrekció terén is.
A függelékben található szórólap azokat az információkat tartalmazza, melyek lényegesek néhány artikulációs zavar és a nyelvlökéses nyelés megelőzéséhez. Olyan munkaeszköznek is tekinthetjük a prevencióban, amely a családorvosok, gyermekgyógyászok és logopédusok közti együttműködés kapcsolódási pontja lehet.
Az ujjszopás az élet első 18-20 hónapjában mindennapos jelenség, melynek segítségével a gyermek igyekszik megteremteni az egyensúlyt önmaga és a külvilág ingerállapota között (Ranschburg J.,1998). Érzelmileg biztosan szüksége van rá a gyermeknek valameddig, de logopédiai szempontból kifejezetten káros. Ugyanez a helyzet a cumi használatával is, melyet, azonban kizárólag külső segítséggel kaphatnak meg a csecsemők, általában a megnyugtatásuk céljából. Ez nagyon gyakran fordulhat át az ezzel való helytelen használatba, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy akkor is ezt az eszközt használják a szülők, amikor ez nem indokolt, így válik a cumi egy általános megnyugtató-eszközzé, mely hamar szokássá válik, akkor is, amikor életkoruknak megfelelően egyéb konfliktus-kezelő, illetve megnyugtató módszerek használata indokoltabb lenne. Legyen szó akár ujjszopásról, cumizásról, a pszichológusok véleménye igencsak megoszlik, ezen szokások normalitását másfél éves kortól 12 éves korig határolják.
Logopédiai szempontból a legajánlatosabb az, ha az anyamellről való táplálás után a gyerek, akár 6 hónapos kortól kezdve csöpögés-mentes itatópohárból igyon, mellőzve a különböző cumisüvegek, csőrös poharak használatát. A fejlődés normális feltétele szerint minden csecsemő hosszabb-rövidebb ideig él valamelyik szokással, természetszerűleg kezdetben, hiszen, a szopóreflex velünkszületett, ennek gyakorlása az életfenntartás illetve az önmegnyugtatás elengedhetetlen eszköze. A probléma akkor kezdődik, ha ennek a cselekvésnek már nincs létfenntartó funkciója, bizonyos életkort már meghalad és olyan szokássá válik, mely a megnyugvás mellett több negatív következménnyel is járhat: a hüvelykujj lehetséges deformitása, higiéniai, pszichológiai jellegű hátrányok mellett - a nyelvlökéses nyelés kialakulása, artikulációs zavarok, ezek közül mindkettő és természetesen a harapási- illetve fogállási rendellenességek.
Köztudott, hogy a nyelés reflex-folyamat, nélkülözhetetlen az életben maradáshoz. Arról azonban keveseknek van információjuk, hogy az a funkció hibásan is működhet. A helyes nyelés folyamán az arc, ajak, nyak és nyelv izmai egyensúlyban működnek, harmonikus arcfejlődést és szabályos fogazat kialakulását eredményezik. Nyelvlökéses nyelés és egyéb szájtéri rossz szokások (pl. szájlégzés, ujjszopás, cumizás, ajakszopás, fogcsikorgatás, fogszorítás, rongyi-, köröm- és ceruzarágás stb.) esetében ez az izomegyensúly felborul.
Normál nyelés esetében a nyelv hegye és elülső része a felső fogsor mögötti hullámos kemény részhez támaszkodik. Így a nyelv részéről a fogsort nem éri nyomás. Oldalt zárt képez az oldalsó fogakkal és a nyelvhát is záródik a szájpadláshoz. A nyelv a folyékony vagy szilárd táplálékot hullámszerű mozgással juttatja hátrafelé, a nyelőcső felé. Amikor nyelünk, a száj körüli izmok nem mozognak.
Nyelvlökéses nyelés közben a nyelv hegye elől vagy oldalt kicsúszik a fogak között. Minden egyes nyeléskor nagy erővel támaszkodik a fogaknak és mindez naponta körülbelül 1500 alkalommal. A nyelv előre nyomja a fogakat, ezzel a fogíny szűkül, a fogak torlódnak, a két fogsor nem záródik megfelelően, a nyelv kicsúszik. A nyelés folyamata kívülről is jól észrevehető, a nyeléshez szükséges vákuum létrehozásához a szájkörüli izmok mozgásban vannak, egyes izmok túlságosan megfeszülnek, mások alulműködnek, az alsó ajkat beszívják az érintettek (1sd. függelék). Ez a túlműködés kívülről befele hat, tehát szűkíti a fogívet, gátolja az állkapocs növekedését.
A nyelvlökéses nyelést csecsemő- és kisgyermekkorban élettani sajátosságnak tekintjük, hiszen az anyamellről való táplálás másképp nem lehetséges. Előfordulása azonban az életkor növekedésével csökken, és kb. 5 éves korra fokozatosan megszűnik. Ha azonban a nyelvlökéses nyelés a vegyes fogazat kialakulása után is fennáll, már kórosnak tekinthető.
A szakirodalomban a nyelvlökéses nyelést még infantilis, eltérő, fordított nyelés fogalmakként találhatjuk meg.
Etiológia
1) ujjszopás- a nyelvállás rendellenes helyzetét rögzíti, a fogsor nem tud záródni, a nyelv laposan fekszik a szájtérben, kicsúszik a fogsorok között
2) szopómozgást igénylő tárgyak- cumi, rongyi, ceruza, köröm, ajak stb.- túlzott illetve időben elhúzódó használata, mely az előző pontban felsoroltak által fejti ki negatív hatását
3) nagy lyukú cumisüvegből való táplálás- a csecsemő nem kell szívja a folyadékot, nyelve nem hátrafelé mozdul hanem előre lök, hogy elzárja az üvegből szüntelen áramló folyadékot
4) a csőrös itatópohárból való ivás túlzott használata
5) az anyamellről való táplálás hiánya, mely fontos szerepet játszik a gyermek ajak és nyelvizmainak fejlődésében
6) rágás hiánya- kizárólag pépes ételek adása a tejfogak megjelenése után is, ha a gyermek csak nyel, nem fejlődnek megfelelően az ajak- arc, nyelvizmok
7) nagy orrmandula, torokmadula, melyek a nyelvet elülső-alsó helyzetbe kényszerítik, - gyakran ki is csúszik- ahol másodlagos tényezőként renyhévé válnak a szájkörüli izmok, a nyelv izomtónusa, mivel a száj állandóan nyitva van, szájlégzés alakul ki, a nyelv laposan fekszik az alsó fogmederben, az első fogsort szétfeszíti, állkapcsot előrenyomva bulldogharapást eredményez
8) makroglossia
9) lenőtt vagy túl feszes nyelvfék akadályozza a nyelvet a megfelelő nyelési mozgásban (l. függelék)
10) utánzás
11) öröklés - állcsont, fogak formája, mérete, neuromuszkuláris rendszer
12) foghiány - az esetek nagy részében csak átmenetileg okoz kóros nyelést
Lehetséges következmények
- az arc és a fogívek fejlődése eltér a szabályostól, aránytalanná válik a két állkapocs egymáshoz való viszonya
- harapási rendellenességek, nyitott harapás, mély-, kereszt-, fordított-, élharapás (lsd. függelék)
- fogazati eltérések- kifelé vagy befelé dől, elfordulnak a fogak
- szabálytalan szájpad, gótikus-, széles-, lapos szájpad kialakulása (lsd. függelék)
- mindig nyitva van a szája
- kiszáradt, cserepes, berepedt ajkak
- gyakori nátha, allergia, folyton duzzadt manduláik, horkolás
- nem tudja megfelelően feldarabolni fogaival az élelmet, gyakran félrenyel, túl lassan eszik
- nyelés közben grimaszol, beszívja az alsó ajkát vagy felfújja az arcát, kidugja a nyelvét
- fogszabályzás hatására nem, vagy csak nehezen alakul a fogazat
- a már szabályozott fogak visszaalakulnak
- az állkapocs ízület működési zavarai, fogszuvasodás, ínygyulladás, fogak kialazulása
- beszédhibák- interdentális-, addentális-, laterális szigmatizmus illetve orrhanzós beszéd
A fent említett tünetek, okok, következmények különböző súlyossági fokban illetve kombinációkban jelentkezhetnek.
Pöszeség, artikulációs rendellenességek
A WHO a beszédfogyatékosságot mint az ember pszichés képességeinek egyfajta zavarát a jelenségek sokaságát hangsúlyozva gyűjtőfogalomként értelmezi. A beszéd-rendellenesség besorolása valamelyik csoportba vizsgálati/diagnosztikus feladat.
A pöszeség az adott nyelv artikulációs normájától való eltérés. Pöszeség esetén a beszédszervek ügyetlensége, a hallási differenciáló képesség hiánya vagy csökkent volta, olykor szervi elváltozás található. Az artikulációs hibák kialakulásának leggyakoribb oka az artikulációs mozgásügyetlenség, de szervi elváltozások vagy nyelési diszfunkciókból eredő orthodentiai elváltozások is alapul szolgálhatnak ezen tünetegyüttesnek.
A pöszeség osztályozásában, a megjelenési tünetek alapján, a torzított képzésű hangok azok, amelyek kapcsolódnak a fordított nyelés illetve az ebből eredő orthodentikai anomáliákhoz, főként a hangok interdentális, addentális, laterális képzése. Leginkább a sz-z-c, s-zs-cs, l-t-d hangokat érinti ez a fajta artikulációs zavar, de előfordul a n, r, ty, gy, ny hangok torz képzése is.
Természetesen, ezek a beszédhibák akkor is kialakulhatnak, ha nincs a hátterében fordított nyelés. Etiológiájukban azonban legtöbbször fellelhetőek a különféle testrészek, tárgyak – ujj, ajak, köröm, cumi, cumisüveg, rongyi- túlzott és elhúzódó szopása.
A pöszeség formái a megjelenési tünetek alapján, a torzított képzés szerint:
- Interdentális (fogközi) képzésmód -jellemző, hogy, a hangok ejtésekor a nyelv a két fogsor között van és a fogsorokkal alkotja a jóval szélesebb rést, emiatt szélesebb a kiáramló levegő, ennek következménye az, hogy a hang tompább, nem karakteres.
- Laterális (oldalréses) ejtés legfőbb jellemzője, hogy a levegőáram nem középen, hanem valamelyik, vagy mindkét oldalrészen távozik.
- Addentális (fognyomásos) képzésmód a hangokat a felső fogsornak nyomott nyelvvel képzi.
A hangok helytelen, torzított képzése egy olyan probléma, mely másodlagos tünetként a fonematikai hallás fejlődésében is zavart okozhat, illetve fordítva is igaz, rossz akusztikai percepció is okozhatja a pöszeséget. Éppen ezért nagyon fontos a differenciáldiagnosztika a helyes logopédiai tevékenység irányvonalának meghatározásában.
E három mellett beszélhetünk még stridens, palatális és orrhangzós formákról is, melyek kevésbé köthetőek az említett rossz orális szokásokhoz, nyelésformához.
A nyelvlökéses nyelés korrekciója team-munkát igényel - a logopédus szerepe a helyes nyelés megtanítása illetve a hibás izomdiszfunkciók leépítése nyelésterápia által, a hibásan ejtett hangok kialakítása és automatizálása. A logopédus munkája nem lehet eredményes illetve az eredmény nem lehet tartós az orthodontus - fogszabályzó orvos, myofunkcionális tréner, fogorvos, fül-orr-gégész, esetenként szájsebész beavatkozásának hiányában, akik az okok megszüntetésére és kóros következmények helyreállítására, kezelésére hivatottak. A logopédus szerepe továbbá a beszédhiba okainak azonosítása, vagyis ez esetben ez azt is jelenti, hogy pontosan meg kell határoznia, hogy áll-e az artikuláció zavar hátterében nyelvlökéses nyelés vagy sem. Ezt a döntést az orthodontussal együtt hozzák meg.
A prevenció illetve korrekció lehetőségei
Mint minden rendellenességnél, így a nyelvlökéses nyelés, orthodentiai rendellenességek illetve artikulációs problémák esetében is a prevenció az, ami a legkívánatosabb a lehetséges tünetek és korrekciók elkerülése szempontjából. A különböző szociokulturális jellemzőkkel bíró családokkal való leghatékonyabb találkozási pont a családorvosi és gyermekorvosi rendelők. Különböző betegségek, kötelező oltások, periodikus mérések alkalmával a szülőknek az orvosokkal való érintkezése elkerülhetetlen. Tapasztalatok szerint a meghirdetett informatív jellegű előadások, tájékoztatók, oktatófilmek iránti érdeklődés illetve részvétel csak a magasabb szocioökonómiai státusú családoknál tapasztalható. Az orvosi rendelők az a felület, ahol a logopédus részt tud vállalni a prevencióban.
Ennek egyik módja lehet a logopédiai szakszolgáltatás és az orvosi rendelőkkel kialakított partneri kapcsolat, mely konkretizálódhat a fent említett rendellenességekre való figyelemfelkeltésben az orvos, mint szaktekintély tanácsaival ötvözve. Jelen esetben a helyi orvosokkal folytatott konzultáció után olyan ismertető lapok szétosztása a cél, melyen megtalálhatóak az ujjszopás, cumi-használat lehetséges negatív következményei, illetve az ezekről való leszoktatás folyamatában szaktanácsadás biztosításának a lehetősége. A szórólap ugyanakkor tájékoztatót nyújt az egészségügyi szakemberek számára is, a nyelvlökéses nyelés, lenőtt nyelvfék logopédiai következményei, stb. témában.
A szakirodalom szerint egy jó szórólap hatékonysága is csupán 6 százalék, ezért van szükség a személyes kapcsolatra, illetve az orvosi szaktekintély hozzáadására. Ebben a környezetben számítani lehet a szülők megfelelő érzékenységére és nyitottságára, így hatékonyabb lehet a tájékoztatás.
A szórólap tartalmának és kinézetének több marketingkommunikációs szemponthoz kell igazodnia ahhoz, hogy a kívánt választ, az információ-megértést, a figyelem és motiváció felkeltést, a meggyőzést, befolyásolást elérje:
- közérthetőség, a tartalom érhető, hozzáférhető legyen a célpopuláció, a kisgyermekes szülők minden társadalmi rétege számára, tekintettel a szociökonómiai státus vonatkozásaira, az iskolázottságra, a mikro- és makroszociális jellemzőkre, a család jövedelmére,
- az információk figyelemfelkeltőek kell legyenek, tartalmukban és kivitelezésben is. A legfontosabb információk ezért jól látható helyen, az ikonikus kódok, indexkódok és szimbolikus kódok kölcsönös erősítésének az elvét alkalmazva,
- csak a legfontosabb információk kerülnek rá, nem merítve ki a problémakör teljességét, de a további érdeklődés lehetőségeként szakmai tanácsadás elérhetőségei jelennek meg,
- a képek, információk legyenek elég kifejezőek és határozottak ahhoz, hogy a szülők érdeklődését felkeltse és komolyan kezelje a problémát, ha érintettnek érzi magát vagy a gyermekét.
A különböző beszédhibák, fogászati, orthodentiai problémák prevenciójának célszerű, hatékonyabb módja a logopédus és családorvosi-, illetve gyermekgyógyászati rendelők közötti partneri kapcsolat kialakítása. Az együttműködés első lépése lehet a csatolmányban tájékoztató, tanácsadó jellegű szórólap célcsoporthoz juttatása. A multidiszciplináris megközelítés eredménye akár a közeljövőben is láthatóvá és mérhetővé válhat, a fordított nyelés, beszédhibák, fogászati, fogállási rendellenességek prevalenciájának csökkenését érhetjük el közösen.
Alább pdf formátumban letölthető az eredeti szórólap és annak nyomtatásra szánt változata is.
Miért fontos a jód?
A jód a pajzsmirigyhormonok strukturális alkotóeleme. Egy felnőtt ember pajzsmirigye napi 50 µg alatti jódbevitel esetén nem tudja fenntartani a normális hormontermelést: a thyreoidea-stimuláló hormon (TSH) szintje megemelkedik, emiatt a pajzsmirigy megnagyobbodik (golyva, strúma alakul ki), és pajzsmirigy-alulműködés lép fel (hipotireózis). Erre a legérzékenyebb a fejlődésben lévő szervezet (magzati kor, kisgyermekkor), hiszen a szomatikus és neurológiai fejlődéshez elengedhetetlenek a pajzsmirigyhormonok. Irodalmi adatok ezt a jelenséget kretinizmusként írják a jódhiányos területeken. Mivel 2002-ben Romániában is bevezették a kereskedelmi só univerzális jódozását, a kretinizmus ritkává vált (legalábbis a jódhiány okozta formája). Európai adatok szerint az iskolás gyermekek 6.3%-a, felnőttek 54%-a, várandós nők 64-70%-a jódhiányos.
Márciusban a Tik-tok felületen egy újabb kihívás terjedt a fiatalok körében: ki melyik részét meri elfogyasztani a tulipánnak. Tudni kell, hogy a tulipán levele, virága, de főként a hagymája mérgező. Fontos, hogy felhívjuk a szülők figyelmét erre és ehhez hasonló mérgező növényekre, amelyekről talán nem is gondolnák, hogy mennyire veszélyes lehet, főként csecsemőkre, kis tipegőkre, akik mindent a szájukba vesznek. Nem kell megválni e növényektől, csak olyan helyre tenni, ahol a gyermekek nem érik el.
Tovább olvas ...
Az orbitális cellulitisz a szemüregi és szemüreg körüli kötőszöveti gyulladás. A periorbitalis cellulitis jóval gyakoribb, mint az orbitalis cellulitis és gyakrabban fordul elő 5 év alatti gyermekekben. A cellulitisz etiológiája általában fertőző ágens, a nem oltott páciensek esetében a Haemophilus influenzae elsősorban, de gondolnunk kell Streptococcus pneumoniae, Staphylococcus aureus-ra, Chlamydia-ra is.
